2. fejezet - Felbomlott gátlások

/Laney/


Dühös voltam, rettenetesen dühös... Hozzá kellett volna már szoknom ahhoz, hogy egyszer-egyszer betámad valami ittasabb fazon, akit gyorsan le kell koptatni, de ez az tag olyan szinten bűzlött az alkoholtól, hogy még mindig erősen kitöltötte az orromat az átható szaga. Komolyan nem hittem el, hogy ez csak velem történik meg. A pultos lány figyelmeztetése valós volt, hiszen intéztem már el úgy pasikat, hogy azok szép ívben repültek egy másik asztal irányába, egészen az egyik motoros banda asztalára, akik kicsit sem díjazták az esetet. Na, akkor akkora károkat szenvedett a kocsma, hogy azt hittem, örökre kitiltanak. Szerencsére az amatőr versenyzés is fizet olyan jól, hogy egyszeri nyereményem finanszírozta a helyreállítást. Azóta a pultosok is figyelmezetnek, és igyekszem visszafogni magam, már amennyire ez lehetséges. Visszavettem magamhoz az egyik dákót, hogy végre azokon a golyókon tölthessem a bosszúmat, amint a fehér segítségével igyekszem bejuttatni a lyukba. Szerettem biliárdozni, bár most kissé aggódtam azon, hogy a gyönyörű zöld posztó bánja a heves temperamentumomat.

Szerencsére az akcióm után már senki sem mert zaklatni, ám ennek ellenére is éreztem, hogy valaki bámul engem. A pillantása szinte lyukat égetett a hátamban, és szinte a lelki szemeim előtt láttam, hogy a formás domborulataim sem fogják elkerülni az illető figyelmét. Igyekeztem kizárni a zavaró tényezőt, ám ez mindösszesen addig volt működőképes, amik hozzám nem szólt.
–        Nem unalmas egyedül játszani? – tudakolta tört angolsággal, olyan édesen formálta a szavakat, hogy kis híján felkuncogtam. Rá sem pillantottam, ám a hangja önmagában is furcsán hangzott, egyszerre volt mély, és rekedtes, olyan laza, nem törődöm hangszíne volt, ami valljuk be, kissé felkeltette az érdeklődésemet.

Sebes mozdulattal fordultam a hangirányába, és amint megláttam az asztalnál ücsörgő, sörözgető fekete hajú, sápadt bőrű, és meglepően ázsiainak tűnő fiút, elkerekedett szemmel nézetem rá.
–        Megvagyok egyedül is, köszönöm! – közöltem vele hidegen. A fiú meg sem szólalt, és egy pillanatra sem vette le rólam a szemét.
Biztos voltam abban, hogy látta az iménti kis közjátékomat a másik pasassal, logikusan némi fenntartással kezelt, de olyan helyes volt, sőt talán önmagamra emlékeztetett, hiszen anyám által bennem is csörgedezett némi ázsiai vér. Kíváncsi voltam, hogy mégis miféle ázsiai lehet, az arcvonásaiból, és a meglepő karcsúságából arra következtettem, hogy koreai lehet, pont mint én, és érdekelt volna, hogy mégis mi célból került el ilyen messze a hazájától. Akárhogy próbáltam kizárni őt a fejemből, hiszen csak egy turista volt semmi több, egyre jobban betemette a gondolataimat, és a kitartó pillantásai miatt, egyszerűen nem bírtam hidegen hagyni őt. A fenébe! Hogy lehet valaki ennyire törékeny, és jóképű egyszerre, hogyan tudja magát ilyen vonzóvá tenni azzal, hogy konkrétan nem csinál semmi, csak bámul téged, de olyan zavarba ejtően? A fenébe, a fenébe, a fenébe...

Elmentem az asztal másik végére, ahol a hanyagul ott felejtett másik dákó hevert, így a megfelelő előkészítés után, az ismeretlen felé dobtam az eszközt, es elképedve figyeltem, hogy milyen ügyes reflexszel kapta el azt. Feltápászkodott az asztalától, és amint tett egy felém egy lépést, erős, rendkívül karakteres fűszeres illat csapta meg az orromat, de valahogy sokkalta jobban tetszett, mint az ittas férfi által itt hagyott szagfelhő. Nyilvánvalóan a ismeretlen fiú parfümje lehetett, és olyan mély nyomott hagyott bennem, hogy felülírta az előző kellemetlen emlékeimet, s úgy ragadt meg az elmémben, ahogy a légypapírra a legyek. Kis híján szédültem a hirtelen jött sokktól, ám amint megráztam a fejem igyekeztem visszazökkenni a kemény mivoltomhoz.

–        Remélem, hogy tudsz játszani, mert nincs kedvem egy analfabétának elmagyarázni a szabályokat – vágtam hozzá gonoszan, de a fiú csak elvigyorodott, majd sebesen az egyik oldalt lévő lyukba jutatta a számára legszimpatikusabb piros golyót.
–        Nem mondták még, hogy sose ítélkezz? – faggatott vigyorral a képén.
–        Nem izgat – vontam meg a vállam, majd megpróbáltam a sorban következő golyót a helyére juttatni, ám ehhez szinte fel kellett térdelnem az asztalra. Alaposan szexisséggel megspékelve másztam fel, szinte hallottam, ahogy a fiú hangosan nyel, de csupán elmosolyodtam úgy löktem be a következő golyót a helyére.
–        Úgy tűnik, szeretsz játszadozni az ellenfeleiddel – jegyezte meg csendesen.
–        Csak kihasználom az előnyeimet – közöltem vele ismét megvonva a vállamat.
–        Ezt a mozdulatot mondjuk, megismételhetnéd később is, ha csak kettesben leszünk, és természetesen a ruháid nélkül – mért végig kihívóan, mire kapásból fel akartam pofozni, de elkapta a csuklómat, és egészen közel vont magához. Szinte éreztem a forró lélegzetét a nyakamon, sőt az ajkaival rátalált a fülem felső ívéré, beleborzongtam tetteibe. Kevés férfi tud ilyen hatással lenni rám, már ennyivel is, sőt még nem is igazán találkoztam ilyen hirtelen feltörő, mély vágyakozással.
–        Mássz már le rólam! – utasítottam megremegő hangon, de közben azon voltam, hogy elrejtsem az érzéseimet.
–        Úgy tűnik, hogy szereted, ha a dolgok úgy alakulnak, ahogyan az te szeretnéd – állapította meg, majd nagyon lassan elengedett a közelségéből, én pedig úgy fújtattam, akár egy ló, de kivételesen nem a haragtól, hanem attól, hogy egy teljesen ismeretlen hímnemű egyed képes volt ilyen rövid idő alatt megmozdítani bennem valamit.
–        Erre akár mérget is vehetsz – nyögtem ki végül pár pillanattal később. Úgy éreztem magam, mint valami tini lány, akit randizni hívott a titkos szerelme, a vér szinte forrt az ereimben, és amint csak egy másodpercre a formás ajkaira pillantottam, erős vágyakozás töltött el, hogy megcsókoljam. A fenébe ezzel az alakkal! Teljesen kifordít önmagamból már csak a jelenléte is, de meg kell, hogy mondjam, meglepően élveztem ezeket a heves kitöréseket.
–        Min YoonGi! – mutatkozott be kezét felém nyújtva. – Neked mi a neved?
–        Ne csinálj úgy, mintha nem tudnád! – figyelmeztettem, mire ő felvonta a szemöldökét, és kitartóan felém nyújtotta a jobbját. – Az előbb harangoztak be, itt mindenki tudja, hogy ki vagyok!
–        Nem figyeltem – vonta meg a vállát. – Tehát... Hogy hívnak?
–        Laney Parker – viszonoztam végül a kézfogását, és azonnal megállapítottam, hogy milyen forró az érintése, a bőre pedig még a kezein is igen finom és puha volt, mintha életében nem dolgozott volna. – Honnan jöttél, és miért éppen erre a koszfészekre esett a választásod?
–        Szöulból, és hivatalosan nem ide szólt az utunk, csak magamnak köszönhetem, hogy itt vagyok.
–        Mit keres itt egy magadfajta koreai szépfiú? – kérdeztem elvigyorodva.
–        A barátaimmal jöttem, és Nashville-be indultunk, de útközben lerobbant a kocsink, és pedig fogtam magam, és leléptem – felelte, és a szavai közben a kezében heverő dákóval szórakozott, mintha bántotta volna a dolog.
–        Képes voltál cserbenhagyni a barátaidat? – kissé meghökkenve vizslattam az arcát.
–        Meg volt az okom rá – hangzott a védekezése, de számomra annyira nem volt meggyőző.
A következő pillanatban a telefonja eszméletlen csengésbe kezdett, így YoonGi a kezembe nyomta a játékszert, amivel eddig elvoltunk, majd előkapta a készüléket a zsebéből. Nem láttam, hogy milyen név íródott ki rá, de láttam a fiún, hogy nem igazán óhajt az illetővel beszélni.
–        Szerintem fel kellene venned – ajánlottam neki. – Lehet, hogy fontos!
–        Nálad jelenleg semmi és senki sem fontosabb – felelte, de szavaitól kis híján szárnyra kapott a szívem, miközben némi gyanú is megjelent.
–        Ez jól hangzik! – forgattam a szemem. – Komolyan gondolod, vagy csak azt mondod, amit a lelkem mélyén hallani szeretnék?
–        Talán kicsit mind kettő – vallotta be, majd kinyomta a telefont. – Akkor folytatjuk? – pillantott a kezemben lévő dákókra.
–        Inkább nem – válaszoltam, és visszatettem az eszközöket a helyére. – De megengedem, hogy meghívj egy italra!
–        Rendben van! – bólintott. – Mit iszol?
–        Dupla whisky, jég nélkül – közöltem vele gondolkodás nélkül.
–        Kísérőnek valamit? – kérdezte elkerekedett szemekkel.
–        Hozhatsz még egyet – mondtam könnyedén, és lettem magam a közös asztalunkhoz, miközben a fiú kissé elképedve indult meg a pulthoz, hogy szerezzen nekem két meglepően erős italt.

-

–        Nem gondoltam volna, hogy te ennyire keményen tolod – jegyezte meg némi szarkasztikus éllel, amint azonnal felhajtottam az egyik borostyán színű alkoholt. Ő küzdött a sajátjával, lassan és sokat fanyalogva iszogatta.
–        Nem szoktam inni – tájékoztattam. – Csak ritkán, de akkor sokat.
–        Gyakran előfordul? – kérdezte homályosan.
–        Mármint mi? – értetlenkedtem.
–        Hogy részeg fazonok próbálkoznak be nálad.
–        Igen, megesik az ilyen.
–        És mindet hasonló módszerrel intézed el?
–        Többnyire.
–        Vagyis, ha én is bepróbálkoznék nálad, akkor én is így járnék? – Őszinte félelmet fedeztem fel a szemeiben.
–        Ez nem biztos, hogy így van – javítottam ki. – Hiszen most is beszélgetünk vagy nem?
–        Jól van, azt tudjuk, hogy én honnan jöttem, és te? – váltott témát.
–        Én egy utcával arrébb lakom – közöltem vele.
–        Úgy értettem, hogy látszik rajtad, hogy valamiféle ázsiai vér is van benned, kíváncsi voltam, hogy mégis melyik? – fejtette ki részletesen a gondolatait.
–        Anyám koreai, apám amerikai volt.
–        Tehát onnan jöttél, ahonnan én?
–        Nem egészen – mosolyodtam el. – Én itt születtem, inkább vallanám magam amerikainak, mintsem koreainak. Életemben nem jártam még Dél-Koreában, és szerintem nem is fogok.
–        Nem vagy kíváncsi rá?
–        Minek menjek egy olyan helyre, ahol nincs semmi izgalmas – kérdeztem vállvonogatva.
–        Gyönyörűek a tájak.
–        Itt is. Itt van minden, amit szeretek, tehát nem mennék el innen soha.
–        És mi az, hogy csak volt? – tért vissza az előző kérdésére tette válaszomra.
–        Mert apám tényleg csak volt, tíz éves voltam, amikor meghalt.
–        Ó, sajnálom – mondta őszintén. – És a fiúkkal hogy állsz?
–        Mi ez, valami vallatótábor? – kérdeztem kiakadva.
–        Csak kíváncsi vagyok rád. És nem áll szándékomban egy olyan csajnak csapni a szelet, aki kapcsolatban van – hadarta el irtó gyorsan, mire kis híján felnevettem.
–        Voltam kapcsolatban, de a legtöbb férfi nem szereti az olyan kemény csajokat, mint én.
–        Miért is lennél olyan kemény? – némi gúny hallatszott a hangjából, amit nem tudtam hová tenni.
–        Nézd, rajtam kívül nem igazán találsz olyan csajt, akinek az az álma, hogy autóversenyző legyen.
–        Tehát vezetsz?
–        Igen, és egészen jól, nem igazán riadok vissza semmitől, és ettől a pasik nagy része igen is retteg.
–        Szerintem ez irtó szexi – mért végig kihívóan már megint, de ezúttal nem haragot éreztem, hanem némi kíváncsiságot. –  Az, hogy mersz más lenni, mint a többi lány, ez igenis nagyon szexi, legalábbis szerintem.
–         Ne szédíts! – közöltem vele hidegen, de nem zavartatta magát, sebesen fel pattant a székéről, és olyan közel hajolt hozzám, amennyire csak képes volt rá, de így is zavarba hozott a közelségével. Nem vagyok egy egyszerű esett, és olyan sem, aki ilyen gyorsan be lehetne cserkészni, de volt benne valami különösen vonzó, ami miatt az összes gátlásomat sutba vágta. Többet akartam belőle felfedezni, és ijesztő módon bele akartam merülni, a kötöttségek nélküli, ösztönös testiségbe, de senki mással csak vele. Persze ezt nem állt szándékomba közölni vele, hiszen még a végén minek fog képzelni engem, és most, hogy alaposan végiggondolom a dolgokat, mit gondoljak saját magamról is. 
–        Miből gondolod, hogy szédítelek? – suttogta egyenesen a fülembe, és mielőtt még végképp elvesztettem volna önmagam, és a minimális önuralmamat is, a vállainál fogva visszanyomtam a székre.
–        Ha kérhetném, ilyeneket nem csinálj! – szóltam rá fújtatva, akár egy dühös ló. – Egyébként nem hiszem el, hogy odahaza nem tudnál senkit sem felszedni ezzel a dumával.
–        Hát ezt inkább hagyjuk! – közölte végül.
–        Még soha nem volt dolgod egyetlen lánnyal sem? – vontam fel a szemöldököm. – Én lennék az első?
–        Nem, dehogy is! – rázta meg a fejét kislányosan összezavarodva, ami magamban jót mulattam. – Sőt komoly kapcsolatom is volt már, csak épp egy koreai lány teljesen más, mint ti.
–        Még jó, hogy van bennem valamennyi azokból.
–        Ezt kétlem – komorodott el. – Talán vannak vonásaid, de annyival másabb vagy, mint azok az álszent, megjátszós spinék.
–        Nem hinném, hogy előrébb jutnék azzal, ha játszanám az agyam, annyival szórakoztatóbb rossznak lenni – vigyorodtam el, mire YoonGi ismét csak nagyot nyelt, pont úgy, amikor felmásztam az asztalra a lehető legjobban kinyomva a csípőmet, megindítva ezzel egy lavinát. Sejtettem, hogy mi járhat a fejében, és röhejes, mert lényegében az enyémben is az volt... Annyira kíváncsi lettem volna, hogy csak a szája nagy, vagy valóban mutatni is képes valamit. – Hogyan keveredtél éppen ebbe a kocsmába? – váltottam témát, mielőtt még igen forróvá vált volna a légkör körülöttünk.
–        Egy kedves idős asszony hozott ide, mert itt találok szállást éjszakára, vagyis ki tudok venni egy szobát olcsón – felelte, és láttam rajta, hogy örül a témaváltásnak, mert a képzeletében már ott tarthattam, hogy lassan pucér vagyok. – Holnap este,a múgy is ki kell mennem a reptérre, remélve, hogy addig a többiek is odakeverednek.
–        Gyakran indultok el efféle kalandokra?
–        Igen, meglehetősen gyakran, mondjuk, én meglennék nélküle.
–        Egyáltalán mivel foglakozol? – faggatóztam.
–        Tanulok.
–        Akkor meglehetősen fiatal lehetsz.
–        Huszonnégy éves vagyok. És te?
–        Lányoktól ilyet nem illik kérdezni – szóltam rá megjátszott szigorúsággal. – Egyébként huszonegy leszek, novemberben.
–        Többnek néztelek – vonta meg a vállát.
–        Hogy te mekkora egy tapló vagy! – mérgelődtem. Az alkohol rengeteget segített azon, hogy ne érezzem magam annyira feszélyezve, hogy lényegében egy turistával flörtölök, sőt a lelkem mélyén az összes, meglepően menő cuccát legondoltam róla. Nem tudtam volna eldönteni, hogy csak a kíváncsiság ösztökél erre, vagy az a rengeteg feszültség, ami felgyülemlik bennem rendszeresen, amiatt vágynék valami vad és gátlások nélküli szexre. De lehet, hogy csak bennem van a hiba... Vagy ő váltja ki belőlem... – Akkor lesz hol aludnod az éjjel?
–        Természetesen, majd foglalok egy szobát az egyik pultos lánytól – felelte végül rövid gondolkodás után.
–        Miért nála akarsz éjszakázni és nem nálam? – villantottam rá egy ezer wattos mosolyt.
–        Mert te képes lennél beengedni az otthonodba egy vadideget? – vonta fel a szemöldökét megdöbbenve.
–        Nem csak az otthonomba – mondtam csábító hangnemben, majd a lehető legszexisebben a hajamba túrtam. A terv bejött, mert hiába igyekezett az úriember formáját hozni, láttam rajta, hogy majd felfal a szemeivel, én pedig az ajkait akartam érezni... mindenhol, az egész testemet...
–        És nem félsz, hogy esetleg valami olyan történik, amit megbánnál? – kérdezte rekedtes hangon, a visszafojtott vágyakozás miatt.
–        Nem hiszem – vontam meg a vállam. – A hálószobámat kulcsra lehet zárni, minden értékem biztos helyen van, te meg majd elalszol a kanapén.
–        Hát még mindig jobban hangzik, mintha azt mondtad volna, hogy a földön fogok aludni – ismerte el.
–        Ha rossz leszel, akkor ott fogsz – közöltem vele, majd feltápászkodtam az asztaltól, hogy jelezzem felé, én bizony indulni készülök.

-

Nem voltam részeg, éppen csak annyi alkoholt vittem be, amitől jobban éreztem magam, de rosszullét nélkül. YoonGi viszont feleannyira sem bírta a töményt, mint én, ezen ugyan meg sem kellene lepődnöm, amíg én két dupla whiskyt is bevágtam, neki elég volt egy ahhoz, hogy ugyanolyan könnyeden érezze magát. Volt valami különösen vonzó abban a srácban, és olyan helyes volt, az arcvonásai, a testfelépítése alapvetően olyan volt, mint valami modellé, akit valami divatmagazin címlapjáról vágtak volna ki, de e mellé társult egy kissé cinikus karakter, ami erős kontrasztot adott minden mással.  Pár pillanatig szótlanul baktattunk a cél felé, és valójában komolyan gondoltam, hogy majd elalszik a kanapén, miközben magamra zárom az ajtót, hogy biztonságban leszek, mert az nem tudhattam, hogy az alkohol belőle, mit vált ki. Tulajdonképpen semmit sem tudtam róla, csak azt, hogy rettenetesen jóképű, vonzó, és irtózatosan szexi, meg erős kényszert éreztem arra, hogy félredobva mindent, lefeküdjek vele. Csak úgy mindennemű gátlás nélkül... Mondjuk nem mertem vele ezt közölni, ám meglepő módon nem is volt rá szükségem.

Egy csendes utcán mentünk végig, ami igazán kihalt volt, egy kisváros éjjelente valóban nagyon csendes. Ebben az utcában inkább csak garázsok voltak, az épületek falain megkopott a festék is, és amint észrevettem, hogy egyedül bandukolok tovább, azt hittem, hogy a srác valahol félúton kidobta a taccsot, de nem csupán pár lépésre tőlem ácsorgott, le sem véve rólam a szemét.
–        Minden rendben? – lépdeltem hozzá közelebb, hogy biztosra menjek.
–        Tisztában vagy azzal, hogy milyen elképesztően szexi, és kívánni való vagy – közölte velem tényszerűen, mire felvontam a szemöldököm.
–        Mondj olyat, amit nem tudok! – vigyorodtam el, majd a fiú olyan gyorsasággal ragadta meg a vállaimat, és lökött egyenesen az egyik épület falához, nyikkanni sem mertem. Valami eszméletlen vágyakozás töltött el, annyira szerettem volna megízlelni az ajkait, hogy majd beleszédültem.

–        El nem tudod képzelni, hogy mennyire szeretnék megdugni – mondta ki kerek-perec, amire gondolt, kicsit sem visszafogva magát, amitől meg kellett volna szeppennem, de valahogy még nagyobb vágyakozást éreztem annak érdekében, hogy ne csak beszéljen róla, hanem tegye meg. – És mivel holnap úgy is haza megyek...

–        Nyilvánvalóan nem fogunk találkozni soha többet, tehát vagy megteszed most, vagy... – Be akartam fejezni a mondandómat, de nem hagyta, olyan szenvedéllyel tapasztotta az ajkait az enyémekre, hogy azt hittem meghalok. Az arcomat fogta végül kétoldalt, úgy falta az ajkaimat, miközben a nyelvével nem hagyott ki egyetlen kis zugot sem, minden fel szeretett volna fedezni. Én pedig igyekeztem vele lépést tartani, hasonló hévvel csókoltam vissza, és alig bírtam magam türtőztetni. Többet akartam belőle, jóval többet ennél...
–        Csak egy kicsit bírd ki! – suttogtam kifáradva a heves smárolástól, amit az elmúlt öt percben véghezvittünk, de a testemnek már ennyi is bőven elég volt, hogy beinduljon. Vajon, ha nem lenne ilyen szexi, és nem csókolna ilyen jól, akkor is így érezném magam.
Mivel nem válaszolt, csak kitartóan felfalt a szemeivel, megragadtam a csuklóját, és magammal vonszoltam. Nem szólt semmit, némán követett, és még a nadrágján keresztül is jól láttam a kidudorodó férfiasságát, s még nagyobb kíváncsiság lett úrrá rajtam. Kellett nekem oda pillantani!
–        Tetszik, amit látsz? – kérdezte a fülembe súgva.
–        Az, majd meztelen valójában kiderül! – vágtam vissza, majd az ajtóval babráltam.

Betessékeltem a lakásba egyenesen át a küszöbön, és alig bírtam egyáltalán bezárni az ajtót, megállíthatatlanul közelített az irányomba, hogy minél hamarabb megfoszthasson a ruháimtól. Nem voltam szégyellős, de valahogy ragaszkodtam ahhoz, hogy ne legyen egyetlen lámpa se feloltva. A nappaliban, ahol az a bizonyos kanapé volt, a kinti holdfénnyel eléggé meg volt így is világítva, de mielőtt felmérhettem volna, hogy hogyan is alakítsam a történéseket, YoonGi kapásból belerondította terveimbe azzal, hogy hátulról magához ölelt, és óvatosan végigcsókolta a nyakamat, én pedig beleborzongtam.
–        Megint tervezgetsz? – faggatott, és közben éreztem, hogy a rövidnadrágom gombját igyekszik kigombolni.
–        Nem, vagyis... – hebegtem, és mielőtt még megfoszthatott volna attól falatnyi nadrágtól, védekezően a kezére tettem az enyémet.
–        Nem akarod? – folytatta a kérdezősködést, mire megráztam a fejem.
–        Akarom, de nem itt – közöltem vele, majd sebesen kibújtam a  karjaiból, és a keskeny lépcsőn felfelé vezettem egyenesen a hálószobába.
–        Nem tudom, hogy mi bajod volt a nappalival? – kérdezte meg vonva a vállát, de amint belépett a hálószoba ajtaján azonnal kibújt a pólójából, és pedig megrökönyödve álltam ott.
Egyrészt nem volt túlságosan izmos, inkább szálkásnak mondanám, és a halovány fényben is láttam, hogy mennyire sápadt a bőre, és hogy ez mennyire jól áll neki. Nem mertem csípőtájékon megpillantani még lopva sem, hiszen biztos voltam abban, hogy fog kímélni a megjegyzésektől. Közelebb lépett, és ezúttal a fenekemnél ragadott meg, olyan erősen bőrömbe nyomva az ujjait, hogy kis híján felnyögtem a hirtelen jött vad érzéstől. Nem csodáltam, hogy ő ennyire be van indulva, és ahogy egyre többet kémleltem őt, egyre jobban azon voltam, hogy az a nadrág rajta is tök feleslegesen van.

Aztán éreztem, ahogyan a kezei a hátamon felfelé siklanak, egyenesen a melltartóm hátuljánál matatva, és olyan szakszerűen csatolta ki, mintha éveken keresztül ezt gyakorolta volna. Amint a hüvelykujjait végighúzta a melleim alsó vonalánál, halk sóhaj hagyta el az ajkaimat, pontosabban csak volna, mert egy tüzes csókkal azonnal belém fojtotta a hangomat. Hihetetlen fonom ajkai voltak, a csókjában némi alkohol ízt is felfedezte, de olyan jó volt vele egyáltalán csókolózni is, hogy efféle felszabadult érzéseket még életemben nem tapasztaltam. Aztán az ajkaival a nyakamra siklott, és a finomkodás helyett a fogait is bevetette, de ettől már azonnal felnyögtem, és a hátába kapaszkodtam. A lélegzetem felgyorsult, amikor a kezeivel csak befezezte a nadrágom eltávolítását, és a bokámnál landolt a ruhadarab. Tulajdonképpen nem sok ruha volt rajtam, mert amint a pántos felsőmtől is megszabadított, egyetlen bugyiban ácsorogtam előtte, és akármennyire szégyellősnek kellett volna lennem, nem voltam az. Sőt egyenesen vágytam arra, hogy magáévá tegyen, vad szenvedéllyel átszeretkezzünk az egész éjszakát, nem törődve semmivel, és senkivel.

Végül kedvet kaptam ahhoz, hogy én magam szabadítsam meg a fiút a nadrágjától, hiszen rajtam szinte semmi sem volt, ő pedig még mindig túl sokat takart, az amúgy meglepően szexi testéből. Nem tiltakozott az ellen, hogy megfosszam őt a ruhadarabtól, bár a végén mégis csak neki kellett levennie. Amint közelebb volt magától, éreztem a bőréből áradó forróságot, és egyszerűen annyira vágytam arra, hogy valami komolyabbat is csináljunk, ezt a játszadozást például untam, én őt akartam, magamban érezni, amint a hetedik mennyországba visz.  
–        Türelmetlen vagy! – állapította meg, amint igyekeztem megfosztani őt a rajta lévő egyetlen ruhadarabtól. – Sőt mi több, rossz vagy... – A szavai végét már a fülembe suttogva tette meg, amitől úgy éreztem, hogy azonnal szárnyra kelek. Gyengéden beleharapott a fülcimpámba, amitől halk sóhaj hagyta el az ajkaimat, de mielőtt belemerülhettem volna ebbe a kellemes érzésbe, egyetlen mozdulattal az ágyra lökött, és visszafogott huppanással érkeztem meg a szépen megvetett ágyamra.
Védekezni akartam, hogy annyira azért nem vagyok rossz, de megszólalni nem bírtam, mert olyan hévvel vette kezelésbe a melleimet, hogy még a lélegzetem is bennakadt. Vadul csócsálta, hol az egyik hol a másik bimbómat, de olyan heves érzéseket váltott ki belőlem, hogy alig bírtam visszafogni a kéjes nyögéseimet. Amíg egyik kezével a kebleimet markolászta, amikor persze nem voltak a fogai, és a nyelve vad játéka között, a másikkal lefelé siklott a hasamon, ügyelve arra, hogy véletlenül se érjen fontos részekhez, majd felfele a combomon, és akkor is bennakadt a lélegzetem, amikor az egyik ujjával a bugyim vékonyka szövete mögé nyúlt, hogy letesztelje, mennyire kívánom őt. Szinte felsikoltottam, amikor belém mártotta azt a bizonyos ujját, majd a lélegzetét, és suttogó kéjes hangját hallottam...
–        Nem gondoltam volna, hogy ilyen rossz kislány vagy, és ennyire epekedsz a farkam után – közölte velem gonoszan, miközben egyetlen pillanatra sem vette ki az ujját, sőt lágy mozdulattokkal kényeztetett is, amire hangos nyögdécselésbe kezdtem. – Hihetetlen, hogy mennyire nedves vagy...
–        Mi lenne, ha nem húznád az agyam – korholtam le két nyögés között. – Nem akarsz a lényegre térni?
–        Abban mi a móka? – vigyorodott el, de azért csak távozott a testemből.

Már ennyitől hevesen vettem a levegőt, és a fenébe, hogy igaza van... Annyira vágytam rá, hogy térjen a lényegre, hogy arra szavak nincsenek. Aztán, amint hallottam, hogy a nadrágjában kutat, és megszabadul az alsónadrágjától is. Sejtettem, hogy mi után kutat ennyire aktívan, és aztán megcsapta a fülemet az a bizonyos zaj, amint kibontja a védelmi eszközt, s szakszerűen felgörgeti, az immár teljes mértékben szemügyre kerülő férfiasságára. Legszívesebben a fejemre tettem volna a párnámat, utáltam várna, és csak akkor észleltem, hogy újra a lábaim között hever, amikor célra tartotta a fegyverét. Egyetlen pillanatra nézett a szemembe, olyan hévvel vette birtokba testemet, hogy ösztönösen felsikoltottam, és a dereka köré kulcsoltam a lábaimat. Nem, erre nem voltam felkészülve... Nem gondoltam volna, hogy éppen ilyen mérettel, és technikával rendelkezik, és ekkor derült ki számomra, hogy nem csak szájhős, hanem bizonyítani is tud... Örültem annak, hogy messze vagyunk a főépülettől, és valójában senki sem hallja, hogy minden egyes befelé irányuló lökésnél olyan hangosan nyögök fel, hogy az egész szobát betölti a hangom. Azt hittem, belehalok az érzésbe, az összes rejtett izmom rá feszült a fiúra, és miközben nagyon aktívan dolgozott, nem feledkezett meg arról sem, hogy hol a nyakamat csókolja, vagy épp a melleimmel játsszon.

Tudtam, hogy ha ilyen ügyesen dolgozik bennem, nem fogom sokáig bírni, és olyan sebességgel fogom átélni a gyönyört, amire eddigi életemben még nem volt szerencse. De aztán meglepetésemre távozott a testemből, és gyorsan megigazította az óvszert, majd rám pillantott.
–        Fordulj csak meg! – utasított szigorúan.
–        Miért is? – néztem rá értetlenül, de azért hasra fordultam.
–        Ha már ilyen szexi feneked van, akkor látni szeretném – hangzott a válasza, és hátra sem fordulva észleltem, hogy megint az ágyra tehénkedik.

Megfogta a csípőmet kétoldalt, úgy állított térdre, és tudtam, hogy ez a póz lesz az instant halálom. Nagy lendülettel mártotta belém magát, és azonnal felnyögtem, hangosan, szinte kitöltötte a szobát a hangon, meg az ő lihegése, amint nem kímélve magát dolgozott. Ugyan nem volt túl hosszú a hajam, még így is össze tudta fogni, hogy hátra húzhassa fejem, jelezve felém, hogy jelen másodpercben, igen is én vagyok az alárendelt, és legyőzhetett. Őszintén megvallva, jelen pillanatban nem bántam, hogy valaki uralkodik felettem, hiszen hihetetlenül élveztem.
–        Örülsz, hogy ilyen alaposan meg vagy dugva? – faggatott megint a fülembe súgva, nyersen kifejezve magát, amitől még szexibbnek tartottam.
–        Igen – suttogtam, de meghúzta a hajamat, mire ismét csak hangos nyögés hagyta el az ajkaimat. Szent isten, olyan vagyok, mint valami rossz lotyó...
–        Nem hallottam! – szólt rám, remekül játszva a főnököt. – Hangosabban!
–        Hihetetlenül jó vagy! – dicsértem meg a teljesítményét, mire még mélyebben nyomult belém.

Épp egy vékonyka határ választott el a gyönyör végső hullámaitól, amikor még mélyebbre és még hevesebben kezdett el nyomulni, de ettől már szinte sikoltoztam. Még soha életemben nem éreztem, ilyen szenvedélyt, ilyen igazán mély, és kéjjel teli érzéseket. Aztán hirtelen megfeszült az egész testem, olyan hangos, telt sikoly hagyta el az ajkaimat, amit elélveztem, hogy még a fiú is megállt a mozgásba. Minden izmom beleremegett a gyönyörbe, és legszívesebben elsírtam volna magam az érzéstől. De szerettem volna, ha nem csak nekem hanem YoonGinak is jó lenne az együttlétünk, még akkor is, ha valójában nem is ismerjük egymást, de mindkettőnknek igen is szüksége volt erre a kötöttségek nélküli vad szexre.

Amint ellazultam, a fiú ismét belelendült, de neki sem kellette sok idő, ahhoz, hogy elérje azt, amit én. Hangos nyögés hagyta el az ajkait, és örömmel töltött el, hogy hallhattam a hangját, hiszen eddig a lihegésen kívül nem adott hangot annak, hogy élvezné. Amikor végleg távozott belőlem, fáradtam zuhantam a párnáim közé, és úgy éreztem, hogy hat méterrel lebegek a föld felett. Már csak arra eszméltem fel, hogy YoonGi mellém telepszik, és nyom egy puszit a homlokomra.
–        Akkor a kanapén fogok aludni? – kérdezte fáradt hangon, amin egy kicsit sem csodálkoztam.
–        Hát a teljesítményed alapján, megosztom veled az ágyamat – vágtam vissza elmosolyodva.
–        Nem gondoltam volna, hogy ennyire ki vagy éhezve!
–        Tudod, a pasik nagy része retteg tőlem – komorodtam el.
–        Azok meglepően hülyék – hangzott a válasza, majd amint közelebb vont magához, meztelen mellkasára feküdtem, és körülbelül egy percen belül boldogan zuhantam a rózsaszín álmok közé...